Már majdnem felnőtt vagyok, de anyám még mindig uralkodik rajtam.

Iskola után kötelező hazamennem és házimunkákat végeznem. Nem hordhatok akármilyen ruhákat, nem festhetem a hajamat, sőt bulizni sem járhatok. Úgy érzem magam, mintha egy zárdában élnék. Volt egy udvarlóm, aki gyakran az ablakom előtt gitározott nekem. Anyám ezt sem nézte jó szemmel, egyszer nyakon öntötte a fiút egy lábos vízzel. Mindenkit elmar mellőlem, a barátaim soha nem jöhetnek hozzám, és én  sem mehetek velük sehová. Csak dolgozom és tanulok, még tévét sem nézhetek. Nem tudom, hogy meddig fogom bírni ezt! Az osztálytársaim már kiközösítettek anyám miatt, mert még osztálykirándulásra sem enged el. Az osztályfőnököm egyszer megpróbált anyuval  beszélni, de nem sikerült hatnia rá. Egyszer elszöktem otthonról, a közeli erdőben aludtam. Nagyon féltem, alig tudtam elaludni, minden kis neszre felriadtam. Hiábavaló volt minden erőfeszítés - másnap anyám megtalált a barátaival, hazavitt, és attól kezdve még szigrorúbban vette a fogházasdit. Ahogy eljön a várva várt 18. születésnapom, rögtön összepakolom a cuccomat, és megyek, amerre látok.